László Csaba: Nekem első számú lehetőség a DAC

Az Ujszo.com készített interjút a Dunaszerdahely vezetőedzőjével.

Hogyan értékeli a tavaszi szezont?

 

Voltak olyan mérkőzések, ahol jók voltunk, voltak amelyeken kevésbé, de összességében sok örömet okoztunk a szurkolóknak. Azt hiszem, hogy a klub és játékosok megtettek mindent, hogy jól szerepeljünk. Hozzá kell tennem, hogy ez csapat két szakállas klubrekordot is megdöntött, amely egy 1904-ben alapított egyesület életében nagy dolog. Tizenhat bajnoki mérkőzésen veretlenek maradtunk, a tavaszi szezonban mindössze egy bajnoki mérkőzést vesztettünk, a zárófordulóban Rózsahegyen buktunk el 2:0-ra. Az már más dolog, hogy evés közben megjött az étvágy, és felcsillant a remény az Európa Liga-szereplésre, sajnos ez nem jött össze. Amikor idejöttem, nagyon nehéz helyzetben volt a csapat, különböző okok miatt, de ha ezt a könyvet becsukjuk, elértük a célunkat, hogy stabilizáljuk a csapatot. Végezhettünk volna előbbre is a tabellán, egy kicsit nagyobb odafigyeléssel, de én mindig azt mondtam, hogy a sok veretlen meccs után sem kell felfesteni a szivárványt az égre. A játékosok mindent megtettek azért, hogy a szurkolók megtapsolják őket, még egy vesztes mérkőzés után is, mint Rózsahegyen.

Melyik volt a DAC legjobb meccse az irányítása alatt?

 

Ez nagyon relatív. A stabilitás szempontjából a trencséniek elleni stadionnyitó mérkőzést teszem az első helyre, már csak ezért, is mert a vendégek bajnokként jöttek, csapatunkon pedig rajta volt a külső-belső nyomás, a megfelelni akarás, prominens emberek ültek a lelátón. Jó és élvezhető futballal megnyertük a mérkőzést. A második helyre mindenképp a Slovan elleni rangadót teszem. Azzal a meccsel szerintem az idei év legnagyobb reklámját tudtuk biztosítani a klubnak, az egész Kárpát-medence láthatta az összecsapást az M4-en keresztül, először közvetítettek az országhatárokon kívülre bajnoki mérkőzést Szlovákiából. Azt hiszem, hogy ez a meccs mindenkiben megmarad örökre, és egy nagyon stabil lépést is jelentett a jövő felé. De fontos volt a zsolnaiak elleni meccs is, amelyen bő tíz perc után 2:0-ra vezetett az ellenfél, akkor még nem is ábrándoztunk az EL-szereplésről, de a csapat bebizonyította, hogy van tartása. Egyenlítettünk a későbbi bajnok ellen, én úgy éreztem, hogy végül még a győzelmet is meg tudtuk volna szerezni.

A szurkolók hamar a szívükbe zárták. Milyen érzés, amikor egy egész stadion skandálja a nevét?

 

A Ferencvárosnál ez ugyanúgy gyakori volt, de a Heartsnál is megszokott dolognak számított. Nem volt újdonság a számomra, de itt a Csallóközben ez szenzációs érzés. Nagyon nagy köszönet jár a szurkolóknak, ezzel elismerik a munkánkat. Nem az enyémet, a mi közös munkánkat. Annak örültem, hogy ugyanúgy éltették a csapatot is, mint engem. A drukkerek mindent megtettek azért, hogy mindenki büszke legyen a Csallóközre. Mert szurkolók nélkül mit ér a futball? Mit ér egy szép stadion, ha üres? Ezek a drukkerek meg is érdemlik, hogy ez a stadion felépüljön, ott jól érezzék magukat, és világgá kürtöljék a DAC-nak a jó hírét. Ez egy fantasztikus közönség, fantasztikus közeg. Ez egy közösség, amely múltból építkezik, és előre tekint.

Milyen volt a magyar és székely himnuszt hallgatni?

 

Ez több, mint életérzés. Ez mindenért kárpótol. Ezért érdemes itt dolgozni.

Facebook hozzászólások

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ezt olvastad?

Sporttörténelmet írtak: feljutott az élvonalba a sepsiszentgyörgyi focicsapat

Egy fordulóval a román labdarúgó másodosztály szezonjának vége